Egy nagyváros szívében, ahol az utcák mindig zsibongtak, és a fények sosem aludtak ki, élt egy hölgy, akit mindenki csak úgy ismert: A Lady. Nem tudták a nevét, sem azt, honnan jött, de mindig fehér ruhában járt, elegáns táskával a kezében, és olyan tartással, mintha a világ minden titkát őrizné.

Az emberek suttogtak róla: volt, aki azt mondta, hogy egy régi balett-társulat ünnepelt táncosa, más szerint egy festő múzsája, aki egyszer eltűnt a vászonról, hogy élő legendává váljon. De senki sem tudta biztosan.

A Lady minden nap ugyanazon az utcán sétált végig. Nem beszélt senkivel, mégis mindenki érezte, hogy jelenléte valami különleges békét és erőt áraszt. Akik szomorúan néztek utána, hirtelen reményt kaptak. Akik elvesztek a hétköznapok szürkeségében, új színeket láttak meg életükben.

Egyszer egy kisfiú, aki félénken húzódott az anyja szoknyája mögé, odaszaladt hozzá, és megkérdezte:
– Lady, miért mindig fehérben jársz?

A Lady mosolygott, megsimította a fiú fejét, és csak ennyit felelt:
– Mert a fehérben minden szín ott van. Ahogy benned is minden álom ott van, csak ki kell bontanod.

A kisfiú soha nem felejtette el ezeket a szavakat, és amikor felnőtt, híres festő lett, aki minden vásznára rávitte a Lady alakját – a titokzatos hölgyet, aki egyszerű jelenlétével álmokat ébresztett a világban.

És bár senki nem tudta, honnan jött és hová tart, egyvalami biztos volt: A Lady soha nem tűnt el igazán, mert minden ember szívében ott hagyta a fényét.