Egyszer, nagyon régen, egy fonalból szőtt világ közepén nőtt egy különleges növény: a Színlevelek fája. Nem termett rajta gyümölcs, sem virág – helyettük színes levelekkel mesélt.

Minden egyes levél egy érzést őrzött. A mélyzöldek a csendes örömök voltak, a bordók az elengedett vágyak. A halványlilák az álmok, amiket még senki sem mondott ki, míg az aranyló háttér a múló idő meleg takarója volt.

A fa nem mozdult, nem beszélt, de aki leült alá, és csak nézte a színeket, halkan érezni kezdte azt, amit eddig csak színekben mert megfogalmazni. A Színlevelek fája nem változott – de akit megérintett, az igen.

És ha egyszer majd eljön az idő, hogy valaki újra emlékezzen arra, milyen színű volt egy régi érzés, csak vissza kell térnie ide – a fonalak közé szőtt fához, ahol minden levél emlékből lett.