Lány a parkban
Szerző: Vágó Ilona Erzsébet | Dátum: 2025-08-28
A lány a parkban üldögélt, könyökét a korlátra támasztva, fejét a tenyerére hajtva. Nagy, kék kalapja árnyékot vetett arcára, mégis kiemelte élénk vörös ajkait, és a szeme sarkában csillogó könnycseppet. Messzire révedt, olyan világokba, amelyeket csak ő ismert: félbehagyott álmok, eltemetett titkok és a jövő bizonytalan ígéretei között vándorolt.
A park békéje körülölelte. A fák lombjai között beszűrődött a napfény, a virágok illata finoman kavargott a levegőben. Egy kacagás törte meg a csendet, amint egy kisgyerek színes játékállatot tolt maga előtt. A lány arcán halvány mosoly futott át, játékos, mégis törékeny – mintha el akarta volna rejteni belső szomorúságát.
Ott, a park zöldjében, minden apró részlet új történetet súgott neki: a rózsák vörös szirmai a szenvedélyről meséltek, a kavicsos út a múló időről, a gyermek kacaja pedig arról, hogy az élet mindig tartogat derűs pillanatokat, még ha a szív néha nehéz is.
