Volt egyszer egy lány. Tizenhat éves volt, mint a tavasz első virága – még kicsit bizonytalan, mégis tele élettel. Haja, mint az őszi napfény, lángolt a vállán, arca pedig a legszelídebb rózsaszín álmot viselte. A csillagos éj háttere nem eltakarta, hanem kiemelte őt – mert ő maga is csillag volt, amely éppen csak elkezdett ragyogni.
Nem tudta még pontosan, merre tart, de már volt egy iránya: előre. Tele volt kérdésekkel, érzésekkel, álommal. A virágok a ruháján – kékek, lilák, feketék – nemcsak díszítettek, hanem meséltek is róla. A nővé válásról, a félelmekről, a titkos vágyakról. És a reményről, hogy a világ talán tényleg jó hely lehet.
Ez a punch needle kép nemcsak egy arcot mutat – hanem egy korszakot. A tizenhat éves lány minden sejtését, minden színét, minden egyensúlyát a gyermekkor és felnőttkor között.
Ő az, aki bennünk él – amikor mertünk álmodni, amikor a világ még előttünk állt. 🌌🌸🧵