Pöttyös, a fonalbűvölő cica
Szerző: Vágó Ilona Erzsébet | Dátum: 2025-07-15
Volt egyszer egy különös cica, akit mindenki csak Pöttyösnek hívott. Nem azért, mert fehér volt, hanem mert a hátán apró hópelyheknek tűnő pöttyök csillogtak, mintha mindig egy kis téli varázslatot hordozna magán. És mindig, minden nap viselte piros, bolyhos sálját, amit egy öreg néni hímzett neki a világ végén lévő fonalfaluban.
Pöttyös nem nyávogott sokat, de ahol megjelent, a világ elcsendesedett. Séta közben hosszú, filigrán lábai hangtalanul lépkedtek a hóban, és ha egy kunyhó ablakán belesett, a gyerekek biztosak lehettek benne: aznap este álomcukorral édesített mesék várnak rájuk.
Az emberek azt suttogták, hogy Pöttyös a varázsszálakból szőtt világ őrzője. Hogy ő vigyáz a takarók közé bújó gondolatokra, a fonalak közé rejtett titkos álmokra. Hogy ahol ő megpihen, ott másnap reggel melegebb a fény.
Így teltek Pöttyös napjai. Hosszú lábakon, puha léptekkel, a kis világot bejárva, hol egy öreg nénit simogatott meg a farkával, hol egy pityergő kisgyermeket nézett addig nagy szemeivel, míg az mosolyogni nem kezdett.
