Frida, a színek őrzője
Szerző: Vágó Ilona Erzsébet | Dátum: 2025-07-15
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy különös világ, ahol minden festékfolt, szál, öltés és szín külön birodalom volt. Ebben a világban élt Frida, a fonalszellemek királynője. Arca erőt, szemei emléket, kezének mozdulata reményt hordoztak. Ruhája nem varrva volt, hanem érzelmekből szőve: vörös volt benne a bátorság, rózsaszín az álmodás, s mélykék a fájdalom méltósága.
Frida minden reggel végigsétált a fonalföldeken, és ahol a színek elhalványultak, ő újratöltötte őket egy-egy mosollyal, könnypöttyel vagy öleléssel. Ő volt az egyetlen, aki a bánatból is tudott mintát szőni.
Egy napon eltűnt a napfény az egyik völgy fölül. A színek megremegtek, a fonalak kifakultak. Frida odasétált, leült, s csendben rajzolni kezdett az égre: madarakat, virágokat, saját szemöldökét – minden egyes mozdulattal új életet lehelt a fonalak közé.
Azóta a punch needle világban minden erős, különleges női alakban ott él egy kis darabka Fridából – és a fonál, amit kezükben tartanak, sosem törik el.
