A remény esernyője
Szerző: Vágó Ilona Erzsébet | Dátum: 2025-08-30
Volt egyszer egy kis falu, ahol hetek óta nem esett az eső. A föld kiszáradt, a patakok elapadtak, a kertek szomjaztak. A falubeliek együtt imádkoztak, kérve az ég áldását, hogy végre eső érkezzen. Egy nap mind összegyűltek a templom előtt, és együtt indultak a mezőre, hogy közösen könyörögjenek. Sokan jöttek, de csak egy kislány hozott magával esernyőt.
Amikor a többiek csodálkozva kérdezték, miért hozta, mosolyogva felelt: „Azért, mert tudom, hogy Isten meghallgat minket, és esőt küld.”
És valóban, ahogy a kislány kinyitotta az esernyőt, az ég megnyílt, s az első cseppek halkan koppanni kezdtek rajta. A falu népe örömmel táncolt a záporban, de szívükben mind tudták: a kislány hite volt az, ami megnyitotta az eget.
🙏 Imádság az esőért
Mennyei Atyám,
ahogy a föld szomjazik a vízre,
úgy szomjazik a szívem a Te áldásodra.
Nyisd meg az egek csatornáit,
és áraszd le ránk kegyelmed esőjét,
hogy megfrissüljön a föld,
és új élet sarjadjon belőle.
Adj nekünk türelmet várni,
és erős hitet hinni abban,
hogy a Te idődben mindig megérkezik,
ami táplál, gyógyít és megújít.
Küldd ránk esődet, Uram,
hogy testünk és lelkünk egyaránt
megmerítkezhessen a Te jóságodban.
Ámen.
